Cry for help
„ Korunk kapcsolatvesztésének fő jellemzője,
hogy az embereknek sejtelmük sincs arról, mi
zajlik a másik emberben.
E.Ringel
Szép októberi idő van, a sárga falevelekkel telített járdán sétálva figyelem a falevelek utolsó táncát a levegőben. A nap még szépen süt, de már melegsége alig érezhető.
Az emberek szótlanul mennek el egymás mellett az utcán, a természet elmúlásában rejlő szépséget talán észre sem véve. Sajnos a szeretteink is ilyen némán szótlanul mennek el egymás mellett, elfelejtve azt megkérdezni egymástól : hogy vagy ? esetleg azt, hogy hiányoztál stb.
Ez a folyamat lassan – lassan az elmagányosodáshoz vezet, ami melegágya a depresszió kialakulásának. Csak rohanunk, és rohanunk, azt gondolva ez a legfontosabb jelenlegi életünkben. Rohanó világunkban, amikor a pénz világát éljük, elmegyünk egymás mellett, nincs időnk, elfelejtünk beszélgetni egymással. A pénzt szükségesebbnek tartjuk értékes kapcsolatainknál. Időnk túlnyomó részét munkával és a megélhetésünk biztosításával töltjük.
Évről évre egyre többet kell teljesítenünk, hogy a már megszokott életszínvonalunkat fenntudjuk tartani. Gyakorlatilag egyre gyorsabban futunk saját mókuskerekünkben.Az élet egyszeri és megismételhetetlen, minden nappal egyre rövidebb.Minden napot úgy kell – kellene megélnünk, hogy az értékes legyen, és az örömöt okozzon.Tudnunk kell életünket értékként kezelni.
Életünk tele van megpróbáltatásokkal, amivel meg kell megküzdenünk. Folyamatosan érnek bennünket olyan események, amelyek stresszt váltanak ki belőlünk. Az egyéntől függ, hogy mit él meg stresszként, és azt hogyan tudja kezelni, illetve javára fordítani.
A stressz az élet sava borsa, csak nem mindegy mennyi van belőle.
Több oka lehet annak, ha felmerül valakiben az öngyilkosság gondolata. A leggyakoribb, azonban amikor olyan élethelyzet adódik, amivel nem tudunk megbirkózni. A krízis (Caplan, 1964) egy lélektanilag kritikus állapot, amikor az egyén a saját problémamegoldó eszközeivel már azt megoldani nem képes. Ekkor az egyén segítségre szorul. Az egészséges lelkű ember is kerülhet az élet viszontagságai folyamán olyan megterhelő, nehéz helyzetbe, mellyel nem tud megbirkózni. A személyiség erői védekeznek, de ha energiái kimerülnek, az egyensúly elvész. Életünk során több ilyen helyzet adódik, például nem kiszámítható „traumatikus” történések, szeretett személy halála, anyagi gondok, súlyos gyógyíthatatlan betegség stb. Az egyre nagyobb arányú munkanélküliség, a családi kapcsolatok gyengülése stb. szintén krízis állapotokat eredményez. Ilyen helyzetekben előfordulhat, hogy értelmetlennek és reménytelennek látod a jövőt, és azt gondolod, hogy egyetlen megoldás van az öngyilkosság, ami az egyedüli kivezető út az adott válságos helyzetből. Az ilyen állapotok rendszerint sürgősségre utalnak, az én dezorganizációjával, átmeneti munkaképtelenséggel is járhatnak, amelyek gyors segítséget igényelnek. Az erőteljesebb szorongás, akár nyíltan, akár valamilyen testi betegség álarcában is megjelenhet. A krízisbe jutott beteggel haladék nélkül foglalkozni kell ! Ahhoz, hogy ezeket a kríziket megtudjuk oldani, szükségünk van a megkapaszkodás lehetőségére, érzésére, tudnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül a bajban, van akire számíthatunk, aki segíthet.
A „cry for help” ( Farberow, 1981 )
Az öngyilkossági szándék kommunikációja, amikor jelzéseket bocsát ki a személy a környezete felé, ez a segélykiáltás (cry for help).
Ez gyakran visszhang nélkül marad, ami a szándék tettbe fordulásának utolsó indítéka lehet.
A reményvesztettség, a kiúttalanság megfogalmazása hívhatja fel a figyelmet arra, hogy nagy a veszély, nagy a baj! Különösen fontossá válhatnak a válságjelek, ami a lehangoltság, a szorongás megjelenésével is együtt jár.A segélykiáltás jelképes is lehet, nem kizárólag a maga konkrétságában értendő. Néha maga az önpusztító cselekmény az üzenet, máskor áttételes formában jelenik meg. Ezért fontos a veszélyre csak közvetett módon utaló jelek ismerete, például a menekülési fantáziák megfogalmazása. Előfordulhat, hogy rejtett üzenetekben jelennek meg. Ezeket a rejtett üzeneteket nehéz értelmezni. Némán kiáltunk – nem hallja senki….
A figyelmeztető előjelek nem mindig nyilvánvalóak, és a személyiségtől függően máshogyan jelenek meg. Vannak, akik világosan kinyilvánítják szándékaikat, mások titkolják, hogy az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja őket.Annak, aki észleli a vészjeleket és felismeri, nem szabad mérlegelni, hogy most komoly-e vagy sem a baj. A mérlegelés megbocsáthatatlan időveszteséggel járhat.
Nem véletlenül mondják tehát Ringel, a preszuicidális szindróma leírója nyomán, hogy „az öngyilkosság mindig egy elmulasztott vagy elrontott beszélgetés következménye.”A növekvő feszültség, agressziós szint a befejezett öngyilkosságok módjában is tükröződnek..
Öngyilkossági kockázat közé tartozik :
- a nem : a kísérletek számát illetően a nők 4x múlják felül a férfiakat,
- az életkor: az életkor előre haladtával a halálozás gyakoribb
- a családi állapot: a házasságban élőknél, gyermekekkel rendelkező családokban ritkább,
- a szociális helyzet: gyakoribb alacsonyabb társadalmi rétegekben, alacsonyabb iskolázottság mellett,
- testi egészség: az öngyilkosságban elhaltak több mint felénél valamilyen testi betegség is fennállott,
- mentális betegség: pszichiátriai betegségek,
- előzetes kísérlet,
- öngyilkosság a családban,
- depresszió,
- szerfüggőség ( drog, alkohol )
- időskor,
- egyedüllét, magány,
- negatív életesemények
Az öngyilkosság valamilyen stresszel teli élethelyzetre adott válasz.
Az öngyilkosság magatartás, minden olyan tett, amely szándékos önpusztításra irányul. Az öngyilkosság kritériumai közé tartozik a meghalás tudatos szándéka, a módszer kigondolása, amely alkalmas az élet kioltására, és a módszer megvalósítása. Korunkban az öngyilkosság pathológiás minősítést nyert, vagyis az öngyilkos betegnek tekintendő. Megkülönböztetünk még aktív és passzív illetve bizonytalan öngyilkos magatartást. Az öngyilkosság magán viseli a krízis állapot jellegzetességeit. Az öngyilkosság problémája a mai napig megoldatlan és komplex kérdés. A megelőzés lehetőségeinek ismerete elengedhetetlen. A lelki egészségvédelem, az egészségnevelés intenzívebb munkája nyomán remélhető, hogy sikerrel vesszük fel a harcot. Figyeljünk egymásra, ne menjünk el szótlanul egymás mellett. Lássuk meg mindenben és mindenkiben a szépet és a jót. Ezáltal lelkünk gazdagodik, életünk értékesebbé válik. Merjünk segítséget kérni és a problémáinkról beszélni. Hiszen mindig van megoldás.
Csak meg kell találnunk…
Írta : Szelei Antónia
Okleveles Egészségfejlesztés tanár - Okleveles Andragógus tanár
Szociálgerontológus
Diplomás Ápoló
2014.
